Folyt.

ürelmetlenül körülszaladom a házat és közben látom, hogy a háztól elvezetõ utak ágaznak mindenfelé. Az utak hívnak de én maradok. Tovább keresem a bejáratot. Végre bejutok. Nagy félhomályos csarnokban zöld színû medence fogad, melynek tükrén gyönyörû, kinyílt lótuszrózsa himbálódzik. Porzói a virág fölött finom mûvû kis koronát alkotnak. Ahogy nézem, a szirmok lassan összecsukódnak. Fölöttük sárga láng jelenik meg. Köréje halványzöld kis kígyó csavarodik.

*

II. meditáció: Idézem a jelemet. Egyszerre csak a kereszt eltûnt róla és helyét egy kinyílt lótuszvirág foglalta el, melynek szirmai lángokként lobogtak, majd elernyedtek és tányérként terültek szét a háromszög tetején. Amint jobban odanéztem, láttam, hogy egy nagy skorpió ül a virágon. Az szívta el az erejét. Most megjelent egy kéz, megfogta a skorpiót, hogy megölje. Most az egész kép hirtelen eltûnt, - én mindezt felülrõl szemlélem, - s helyét egy igen magas, istennõszerû alak foglalta el, aki a felhõkbõl lehajolt hozzám. Két hosszú gyertyát meggyújtott és a kezembe adta. Sötét, alagútszerû folyosóba kerültem. Elõttem útmutatóul egy fénylõ kereszt haladt. Rossz, borzongó érzésem volt, alig vártam, hogy a sötétség véget érjen. De az alagútból kijutva egy mezõre értem és szintén sötét volt. A homályban nõket pillantottam meg, akik a füvön mezítláb táncoltak.

Hajladoztak, forogtak, komolyan, elmerülten és halotti csendben.

Nyomasztó érzésem még jobban fokozódott. El akartam menni onnan.

Óvatosan kikerültem õket és továbbmentem. Mögöttem a különös asszonyok hajladoztak a csendben, mintha valami néma zenére táncolnának.

Körülöttem a táj világosodni kezdett, s az elsõ fénysugárnál megpillantottam a keresztet, amely egy, a földön vízszintesen fekvõ "A" betûbe volt beletûzve. Az "A" betû függõlegesre állt fel és templomkapuvá változott.

Bementem a kapun egy üres templomba. Sok háromlevelû lóhereablakán kíváncsi öreg férfiarcok néztek le rám. Felpillantottam. A mennyezeten megláttam a keresztet. Most azt éreztem, hogy a levegõben lassan megfordulok, s a lábam eléri a mennyezeten lévõ keresztet. Talpammal hozzátapadok. Fejjel lefelé lógok a templom közepén.

VI. Szimbológia

Az okkult szimbólumoknak nemcsak okkult irányzatokban van jelentõs szerepük, hanem minden nagy társadalmi megmozdulásban is. Mihelyt egy mozgalom döntõ stádiumába lép, célját szükségképpen a lényeget átfogó szimbólumokba tömöríti. Ennek éppen elég szembetûnõ példáját látjuk a régebbi és a mai történelemben. Egy jól megválasztott szimbólum kötetnyi magyarázatot tesz feleslegessé. Törekvéseket semmi más nem telít annyi erõvel, mint a szimbólum vagy ennek hangba átültetett formája: a jelszó. Ott, ahol az emberi szavak csõdöt mondanak, a szimbólum csodát tehet. Minden akciónak, legyen az társadalmi megmozdulás vagy okkult mozgalom, valamely szimbólum jegyében kell történnie, különben nincsen átütõ ereje, szívóssága, kitartása a célba jutásig. Ez univerzális, misztikus törvény.

A szimbólumokban való beszéd és kifejezési mód az emberi szellem történelem elõtti korszakába vezet vissza bennünket. Ha az õsi forma mélyére hatolunk, csodálkozással kell látnunk, hogy az mennyivel pontosabb, tévedhetetlenebb közlés, mint a mai beszéd és írás. Mint már említettük, abból az õsi idõbõl azért nem maradtak ránk írott emlékek, mert nem az általunk ismert írásmóddal jegyeztek fel, írtak és érintkeztek egymással az emberek. A külvilággal való kapcsolataik és közléseik a mindent kifejezõ, élõ képek útján bonyolódtak le, amelyek a mondanivaló lényegét több síkon juttatták el hozzájuk. E sokszínû, gazdag tartalom természetesen fölényben van az egysíkú írással és gondolkodással szemben. Ezért, amikor magasabb értelmû, bonyolult gondolatsort kellett áttekinthetõvé tenni, az okkult tanítók mindig szívesen folyamodtak a szimbolikus írásmódhoz. Ebben a formában a dolgok ezoterikus tartalma eltûnik ugyan az érzéketlen, éretlen, sötét agyvelõk elõl, de annál többet árul el a képzett, fejlett intuíciójú tanítványnak. Az univerzális írásmód, melynek szimbolikus hieroglifák a szavai, egyetemes törvényeken épül fel. Minden okkult eredetû hieroglifa értelmét ki lehet bogozni, ha ismerjük a háromsíkú szimbólum ABC-t. Ezt az ABC-t más szóval az "erõvonalak tanának" nevezhetjük. A hieroglifák - legyenek akár képes ábrázolások, mint az egyiptomiaknál, akár geometriai ábrák - vonalaik iránya és térbeli elosztása szerint bizonyos tendenciákat rejtenek.

Ezek a tendenciák a fizikai, az asztrális és a szellemi élet minden területére érvényesek, tehát mindenütt hasonló jelentõségû törekvéseket fejeznek ki. A háromsíkú szimbólum ABC ugyanazon a törvényen alapszik, mint amelyet a grafológia már kezd felismerni. A pszichografológus e felismeréssel éri el meglepõ eredményeit. Az írásban mutatkozó beszédes szimbólumok tárják fel a különben rejtett lényeget.

Térjünk most rá a szimbólumfejtés gyakorlati részére:

Írott vagy kõbe vésett szimbólumoknál elõször is a kép térelosztását kell figyelembe venni. A teret négy részre oszthatjuk be. Ezt a beosztást legjobban kifejezi a kereszt a négyzetben:

Eszerint tehát minden képletnek van egy alsó, felsõ, egy jobb és bal oldali képtere, részlete. Az alsó rész jelenti az ösztönéletet, a szexuális, indulati, tudat alatti síkot. A jobb oldali rész jelenti a dinamikát, erõhatásokat, tempót; a bal oldali rész a világtól való elfordulást, gátlásokat, akadályokat. Minden emberi törekvés vagy tulajdonság besorolható e négy térbeli kategória valamelyikébe. Minden tulajdonságnak megvan a maga sajátos jegye, mely például a grafológiában pontosan a megfelelõ térzónában jelentkezik. Egy erõvonal mindig vagy felfelé irányul vagy lefelé; vagy lendületesen jobbra tör, vagy visszakanyarodik, illetve balra dõl. Ugyanez a négy tendencia mutatkozik meg nem csupán az írásban, hanem az ember testalkatában, koponyaalkatában, arcvonásaiban, tenyérvonalaiban és mozdulataiban is, de éppen így az állat- és növényvilágban, a kõzetekben, a négy évszakban, a Föld egész arculatán és a világegyetemben. Ragadjuk ki például a fák jelbeszédének az írással való analógiáját. Egy felfelé törõ fiatal ág, valamint az írásban felfelé törõ végvonal fiatalos duzzadó erõt, tettvágyat, becsvágyat, gyanútlan életörömet jelent. A lefelé hajló, gyümölcstõl terhes ág, s az írásban lefelé esõ végvonal valami terhelést szimbolizál. A fa melankolikus vonalat mutat, gyümölcse érett, súlyos; nemsokára leszakítják róla, vagy lehull és a hernyók, a rothadás martaléka lesz.

Most nézzük a fának az embertesttel való analógiáját. A fa koronája az ember feje, az értelem és az akarat szimbolikus tere. A fa törzse, az ember törzse, az emésztõ, vérképzõ, átvezetõ szervek helye. A fa gyökere az ember rejtett ösztönéletének szimbóluma, a föld sötét mélyében, a klauzúrában, az anyaméhben végbemenõ szaporodási misztérium síkja, amely az embernél még a mélytudatot is jelképezi.

Íme, két szemléltetõ ábrája az említett analógiának:

A térelosztás kategóriáit úgy szemléltetjük, hogy részletekre bontjuk és a négy képtér jelentõségét elemezzük. Egyben tárgyaljuk, hogyan lehet a természeti jelenségeket szimbólumokba rejteni:

l. Mit szimbolizál a képtér bal oldala ?

A gátlásokat, az akadályokat, ellenségeket, a féltve õrzött titkokat, a fogyatékosságot, a szégyellt emlékeket, a jellemhibákat, a társadalomtól elkülönülõ asszociális ösztönöket. Szûkebb értelemben az Egót, az egyént, az önképet. A bal oldal természete a rejtett, a rejtõzõ, a titkos. Színe: a sötét minden árnyalata a feketéig. Jelenti még az éjszakát, az álarcot, a bûnözõ hajlamot, a félelmet és megfélemlítést, a rosszindulatot, az alattomosságot, a betegséget, a fekete mágiát, de jelenti a karmát és a jógapraxist is, valamint a börtönt és a klauzúrát. Az asztrológiában a nyolcadik és tizenkettedik házzal függ össze, vagyis a titkos ellenségek és megróbáltatások házával. Ezekben a házakban a Szaturnusz ereje dominál. A Kozmoszban, melyet Ádám Kadmon, a kitárt karú ember alakja szimbolizál, a bal kart jelenti, a rombolást, a lebontást, az ellenséges álláspontot, a lázadást bármilyen fennálló világrenddel szemben. A láthatatlan világban jelenti a bukást, az anyagba süllyedést. Kozmikus jele a Mérleg d, a Skorpió e és Nyilas f. Az évszakok közül az õszt, az elemek közül a földet és a vizet szimbolizálja.

2. Mit szimbolizál a jobb oldali tér?

Az élettõl duzzadó erõt, lendületet, tempót, támadókedvet, a közösségi érzést, a külvilágot, a társadalomépítõ erõket, a szociális ösztönt, de jelenthet sovinizmust és háborút is. Ide tartoznak még a nyilvánossággal kapcsolatos megnyilvánulások, a siker, az alkalmazkodás, a mûvészetek, a tanulékonyság, a mozgékonyság, a találékonyság.

Az évszakok közül a három tavaszi hónapot jelenti: márciust ^, áprilist _, májust `. Erõs bolygók ezeken a helyeken a Mars , a Vénusz és a Merkur . Színe: a piros. A kozmikus ember Ádám Kadmon jobb karja jelképezi az alkotást, az építést, az összmûködésre irányuló törekvést.

3. Mit szimbolizál a képtér alsó része?

A keletkezést és szaporodást, a szexualitást és az ösztönéletet az indulatokat és a súlyos betegségeket. A Földet, a természetet, mindenfajta magot és petét, az anyagot, a bázist, a szakadékot, a halál misztériumát. Érzékelteti a keletkezés és elmúlás egybefonódó ritmusát, a szerencsétlenséget, a baleseteket. Az évszakok közül a három téli hónapot jelenti: decembert g, januárt h, februárt i. Erõs bolygó itt a Plutó , a Szaturnusz és a Neptun . A Kozmikus ember, Ádám Kadmon lábait jelenti, vagyis az anyagot. Eleme a föld. Színe: a fekete és a barna.

4. Mit szimbolizál a képtér felsõ része?

Az értelmet, a szellemet, az intelligenciát, az ideákat, a fantáziát, az intuíciót. Az Isteneszmét, a prófétákat, a messiásokat, a tisztánlátást, az etikát, a filozófiát, a misztikát, az asztronómiát, az asztrológiát, a tudományokat, a humanitást, a szellemi szabadságot. Eleme a tûz és a levegõ. Színe: a napsárga, a világoskék, a világoszöld és az ibolyalila.

Évszaka a három nyári hónap: június a, július b, augusztus c. Legerõsebb bolygók itt: a Nap és a Hold . Az emberek közösségében jelenti az önálló gondolkodást, a zsenialitást, magasabb szinten pedig a filozófia, a mûvészet és tudomány szintézisét. Jelképezi a Kozmikus ember, Ádám Kadmon fejét, a teremtõ ideát, az elsõdleges eszmét.

Idõ szempontjából a térelosztás bal oldala és alsó része jelenti a múltat, a jobb oldali és felsõ képtér jelenti a jövõt. A misztikus középpont, amelyen a kereszt két vonala metszi egymást, jelenti az örök, a rögzíthetetlen és láthatatlan, téren és idõn kívül álló jelent.

*

A térelosztás négy csoportjának elemzése nem jelenti azt, hogy mindent felsoroltunk, ami e négy csoportba tartozik és hogy kimerítettük a velük összefüggõ fogalmakat. Minden csoport gazdagsága millió színében és elágazásában szinte kimeríthetetlen, és tág teret enged az egyéni kutatásnak.

A geometriai formák szimbológiája

1. A pont:

l

Minden erõhatás kezdete. Aszerint, hogy a térelosztás melyik helyén jelenik meg, jelenthet Istent, embert, szellemet, állatot, démont. Magasabb értelemben a pont az ajtó, amelyen át a láthatatlan világ erõi belépnek a látható világba. Ezért a pont a mag, a létkezdet szimbóluma is. Minden késõbbi fejlemény a pontból indul ki. A pont az õsi egység, amelynek sokszorozódása, bõvülése, mozgása hozza létre a látható dolgokat. A pont még nem erõvonal, csak a szunnyadó erõk áttörésének kapuja.

2. A vonal:

__________________________________________

A már elindult erõk útját jelzi. Tendenciáját aszerint ítéljük meg, hogy jobbról balra, balról jobbra, alulról felfelé, vagy felülrõl lefelé tart-e. Jelentõsége a térelosztás helyei szerint változik. A balról jobbra haladó vonal a jövendõt jelenti, a térelosztásnál már felsoroltak erre is vonatkoznak. A jobbról balra tartó vonal a múltat jelenti,

erre a bal oldali térelosztásnál felsoroltak vonatkoznak. Ugyanígy az alulról felfelé tartó vonalak a felsõ rész, a felülrõl lefelé tartó vonalak az alsó

rész kulcsaival magyarázhatók meg. Az átmeneti vonalak, mint amilyen a ferde vonal, két térzóna segítségével fejthetõk meg. Vegyük például a balról jobbra, ferdén felfelé haladó vonal képét. Ez a felsõ és a jobb oldali térzóna erõkomponenseinek hatása alatt áll. Ugyanígy elemezhetõ az összes többi változat is, tehát a jobbról balra, ferdén lefelé haladó vonal stb., melyek a megfelelõ

térzóna erõkomponenseinek hatása alatt állnak. Figyelni kell azonban még arra is, vajon a vonal középrõl indul-e ki, ami a jelent szimbolizálja, vagy alulról, a múltat, illetve felülrõl, a jövõt jelképezve.

Háromféle vonalat különböztetünk meg: az egyenes

vonalat

az egyenes

a cikkcakkos

a hullám

Az egyenes vonal akadálytalan erõkifejtést jelent. Azok az erõk, melyeket az egyenes vonal jelképez, félbeszakítás és szembeszegülõ ellenhatás nélkül érkeznek el céljukhoz. Az élettanban az egyenes vonal a szabad, gátlásmentes megvalósulás szimbóluma.

A cikcakkos vonal azt jelenti, hogy az erõkifejtést valamely kozmikus törvény akadályozza. Az az eszme, amelyet ez a vonal jelképez, nagy ellenállásba ütközik, ezért rövid életû.

A hullámvonal a szabályos, ritmikus változás jelképe: az élet ritmusa, az éj és a nappal váltakozása, a szív lüktetése, az óra ketyegése, a kozmikus ismétlõdés. Minden, ami keletkezik, él és mûködik hullámvonalban halad.

A vonalak tendenciájának és a térelosztás jelentõségének ismeretében bármely szimbólum vagy hieroglifa értelmét megfejthetjük. Tudnunk kell, hogy egy õsrégi, kõbe vésett feljegyzés annak speciális tartalmán kívül olyan értelmet is elárul, amely kozmikus kulcsokat tartalmaz. Hogy ezt alaposabban is megérthessük, forduljunk például a modern grafológia analógiájához A jó íráselemzõ az aktuális szövegen kívül az írónak nemcsak a jellemét, szervezeti és idegstruktúráját fogj a felismerni, hanem az illetõ kultúráltságának mértékét, társadalmi hovatartozását, környezetét és gondolkodását is. A hieroglifa és a szimbólum megfejtéséhez nagy gyakorlat kell, de nélkülözhetetlen ennek elsajátítása, mert a misztika tanítványának nemcsak látnoki tehetségre de látnoki képzettségre is szüksége van.

3. A kereszt:

Két erõvonal találkozása, melynek során egy balról jobbra tartó és egy felülrõl lefelé haladó erõvonal metszi, két ellentétes törekvés köti, akadályozza egymást. Az élet alaptörvénye az ellenpólusok állandó kölcsönös egymásra hatása. Ez a kölcsönhatás minden tapasztalás, szenvedés, fejlõdés forrása. A kereszt egyébként az érvénytelenítés, megsemmisítés jelképe is. Gondoljunk csak az ismert szólásmondásra: "arra már keresztet vethet!" -, tehát útjára enged valamit, lemond róla, elveszettnek tekinti. Ha ennek a két egymást metszõ erõvonalnak, amely kultúránk hatalmas szimbólumává emelkedett, mély rétegébe hatolunk, felismerhetjük benne a karma megsemmisítésének kulcsát is. A kereszt évezredek óta a messianizmus, a megváltás szimbólumává vált az emberiség számára. Krisztus az emberiség szeme láttára mutatta be a kereszt szörnyû és ugyanakkor felemelõ misztériumát. A keresztet fel kell emelni! Kínok véres verejtékével, roskasztó súlyát cipelve kell felhurcolni a Golgotára, hogy testünket, a bûnöknek, a szenvedélyeknek és a halálnak ezt a rabszolgáját rajta megfeszítsük. Mert csak a megfeszítés után következhet be a végsõ szabadulás: a feltámadás!

4. A felfelé mutató háromszög:

Ez az ábra minden kor szimbológiájában ott szerepel és több értelmezését ismerjük. Ezeket leegyszerûsítve és sûrítve megkapjuk az istenség, a tûz, a levegõ, a szellem, a felfelé törekvés hatalmas szimbólumát. Ez a háromszög magasabb rendû dolgok betûjele: Lemuria, Atlantisz, Egyiptom égbe nyúló piramisainak jelképe, a tudományok és gondolatmûvészet csodálatos gyûjtõlencséje, misztikus szellemkikötõ a Kozmosz tengerének partján.

A külsõ és belsõ templom jelképe. Ma már tudjuk, hogy a beavatásra méltónak talált neofita fokról fokra behatolva a nagy piramis misztériumába, saját isteni énjének titkát is megismerte. Megfigyelhetjük e szimbólum térhódítását, hullámzását a késõbbi keresztény kultúra templomépítészetében, amint az Isten felé sóvárgás korszakaiban elõtérbe lép, azután a hûvös éteri gótikában eléri tetõfokát, hogy végül eltûnjék és felolvadjon a színes, életvidám reneszánsz kerekded, dús idomai között. A jelen és a közelmúlt templomformáját gyakran a négyszögletes formák jellemzik: kocka és magasba nyúló téglaidom az uralkodó forma, csupa felfelé induló, befejezetlen vonal a csúcs lezárása nélkül. Az is jellemzõ, hogy a modern kor látnok festõinek, szobrászainak és építészeinek mûveiben már egy új gótika keskeny, finom szellemi ívei jelentkeznek. A szögletes formák tömör realitása, szárnyalás és hit nélkül való új tárgyilagossága fölé utat tör és felnövekszik újra a hittel és misztériummal telített igazi templomszimbólum: a csúcsív, a felfelé mutató háromszög. E szimbólum további értelme attól függ hogy milyen jelek veszik körül, milyen jelek vannak fölötte, mellette és alatta. A lótuszülésben meditáló keleti ember a felfelé mutató háromszög analógiája, s ez az ülésmód egyben analógiája a gúlának is, amelynek oly sokáig érthetetlen és részleteiben nagyrészt még ma is rejtett belsõ elrendezése ebben a párhuzamban kapja meg egyik magyarázatát.

A piramis a meditáló ember testi, lelki és szellemi alakját rejti magában, háromsíkú megpróbáltatását és hatalmas lehetõségeit. De mint minden helyes analógiakulcs, ugyanakkor az ember és a Kozmosz örök kapcsolatának is jelképe. A piramis csodáiról számos könyvet, tanulmányt írtak, kutatók egész életüket az összehasonlító számításoknak szentelték. Fel sem sorolható a sok elmélet: politikai, filozófiai, vallási teóriák tömege, amely a piramis köré fonódik. De ezek legtöbbje csak a piramis értelmének egyik, mégpedig a legalsó, fizikai síkján tapogatózik.

5. A lefelé mutató háromszög:

A föld, a víz, a sötétség, az anyagba törekvés, a sátáni elv ábrája. Míg a fölfelé mutató háromszögnél az erõk szublimálódnak, átlényegülnek, itt az erõ sûrûsödésérõl, meterializálódásáról van szó. A fölfelé mutató háromszög csúcsa a szabadulás kapuja, a szellemivé finomult anyag felsõ pontja. A lefelé mutató háromszögcsúcs a látens dermedtségig redukálódott szellemi erõk mélypontja.

6. A hatágú csillag:

Egy felfelé és egy lefelé mutató háromszög egymásba illesztve. Jelenti a kozmikus egyensúlyt, jelenti a felsõbb világok és az alvilág találkozását, vagyis az embert. A háromsíkú világ mérhetetlen fontossága és misztikus értelme egyedül az emberben válhatik teljessé, benne van meg pozitív és negatív irányban minden lehetõség az egyidejû, három síkon történõ, nagy transzmutációra. Benne él, cselekszik, hat egyidejûleg alacsonyabb és magasabb lénye, a röghöz kötött fizikai lény, a vaskos indulatok és a szubtilis, mûvészi érzések sajkáján hányódó asztrállélek és az Isten lényegébõl való szellemi elv. Az emberben testesül meg minden geometriai ábra, minden szín és minden analógia, a véges és a végtelen, az élet és a halál egymást éltetõ ellenpólusa.

7. Az ötágú csillag felfelé mutató csúccsal:

A kvintesszencia jele, minden dolog legtisztább lényege - az alkimisták célja, a híres pentagramm. A mágia egyetemes szimbóluma. Felsõ csúcsa megfelel az ember fejének, két felsõ kiszögellése az ember két kitárt karjának, két alsó kiszögellése a két lábának. Egyes ezoterikus iskolákban az ötágú csillag csúcsait lángokkal jelzik, amely arra utal, hogy az ember feje és négy végtagja bizonyos erõket áraszt, sugároz. A négy mozgási és egy irányítási centrum megfelel öt fontos kozmikus erõállomásnak, amelyek a mágia és misztika tanítványánál közvetlen kapcsolatba kerülnek a láthatatlan világgal. Akinél az öt centrum sugárzó erõi egyensúlyban vannak, az az okkult erõk mesterévé lesz. Ezért az ötágú csillag az uralom, a harmónia, átvitt értelemben a titkos tudomány, a mágus jelképe.

Az ötágú csillag jelenti még a jó célok érdekében felhasznált erõket.

8. Az ötágú csillag lefelé mutató csúccsal:

Szemben az elõbbivel, a lefelé mutató csúcsú ötágú csillag jelképezi a fekete mágiát a rossz célok érdekében felhasznált erõket, a bukást. Sátáni jel. Középkori írásokban a fekete bak fejét jelképezte, a kecskebak pofáját, két szarvát, pofaszakállát és állát. A fekete bak a fajtalan éjszakai boszorkányorgiák vezére, az ördög volt. A testi gyönyöröktõl elforduló kereszténység az életörömben és szépségben tobzódó Bacchus isten alakját csúf, aljas szörnyeteggé torzította, hogy csábításait leküzdje. Tévedett. A kettõs természetû Bacchus mindig gyõz bennünk, míg meg nem szereztük az uralmat a fizikai és asztrális síkon. A sötétbe zárt vadállatot az éhség és kétségbeesés elszánttá teszi, s elõbb-utóbb kitör ketrecébõl. A vadállatot meg kell szelídíteni, de nem korbáccsal, megfélemlítéssel és ketreccel, hanem a jóság és teljes indulatnélküliség lenyûgözõ és kivédhetetlen erejével. Ezt élte és tanította Buddha és a keresztény szentek közül Assisi Szent Ferenc. A vadállatok, a mérges hüllõk: az ember indulaterõi. Ha az ember megváltotta magát alantas indulataitól, megváltotta fiatalabb testvéreit, az állatokat is. Ezt a kérdést az ezoterikus fejlõdéstan tárgyalja majd részletesebben.

9. A négyzet:

A szimbológiában mindig fogságot, börtönt, zárt helyet, korlátozást, megmerevedést, ásványi létet, kõzeteket jelent. Egyik kiegészítõ jelképe a klauzúrának és egyben jele az idõben korlátozott térnek is. Az élettel szemben ellenséges, de minden élet számára mégis szükséges jel. Értelme: mindennek, ami él és bizonyos irányba tör, térre, anyagra van szüksége, szenvedésre és klauzúrára az átváltozáshoz. A piramis alapzata is négyzet.

10. Kör:

A legegyetemesebb szimbólum. Az élet jelenségeinek mindenben visszatérõ törvényét fejezi ki. Az univerzális analógiák sorában nincsen olyan kép, amelyben a kör elõ ne fordulna. Számtalan értelmezését nem is lehet részletezni, mert az értelem jellegét mindig a vele együtt feltüntetett jelek határozzák meg. A végtelenséget, az örökké megújuló életet is körrel ábrázolják. A molekulától, a sejtmagtól kezdve a mérhetetlen Tejútrendszerekig mindenben felismerhetjük a kör törvényét, amely végiggyûrûzik az asztrál- és a mentálsíkon is.

11. A hármas kör:

A testet és a szellemet jelenti, s a kettõt összekötõ lélek hídját. A belsõ kör a szellem, a külsõ a test, a középsõ a lélek. Ezen kívül szimbolizálja az anyagi, az asztrális és a szellemi világot. Ugyanezt az eszmét fejezi ki a még a körnél is régebben használt hieroglifa:

amely a vonalat használja fel a síkok érzékeltetésére, vagyis egymás alatt futó három, síkonként hosszabbodó vonalat. Kaldeában és Egyiptomban használták ezt a szimbólumot annak jeléül, hogy azt a kõtáblára vésett írást, amelyben ez a jel szerepel, három síkon kell értelmezni. Ha két vonal szerepel a kõtáblán, az kettõs értelemre utal. Gyakori jelek ezek a kaldeai és egyiptomi sírfeliratokon.

12. Az egymásba kapcsolódó két kör:

A dualitás és a szövetség jele. Ha egy ábrán az ember feje fölé rajzolják, akkor azt jelenti, hogy annak az embernek a fejlõdése az asztrálsíkig terjed, a vonzás és taszítás hullámzó, színes, lángoló és mégis kifinomult mûvészetéig -, és nem tovább.

13. A három egymásba kapcsolódó kör:

A három sík - a fizikai, az asztrális és a mentális sík - szükséges összmûködését jelenti. Jelent minden hármasságot, amely áthatja egymást; a negatívot, a semlegest és a pozitívot. Jelenti az értelem, az akarat és az érzelem hármasságát; az Istent, az Igét és a testté lett Igét, a Világmindenséget. Ugyanennek az egyiptomi köntöse Ozirisz, Izisz és Hórusz hármassága. Az õsi törvénykinyilatkoztatás hármas lényegét minden népfaj hagyományai között megtalálhatjuk éppen úgy, mint a szeplõtlen fogantatás misztériumát is.

14 A spirál:

Az örvénylés jele. A kozmikus méhben való keletkezés szimbóluma. Ha egy pont a térben keringeni kezd, akkor maga körül örvénylést támaszt és az örvénylés létrehozza a spirált. A spirál az a tölcsér, amelyen át a transzcendens világból erõk szûrõdnek a látható világba. A jobb felé irányuló örvénylés keletkezõ, teremtõ mozgás. A bal felé irányuló pedig pusztító, romboló.

Ez pontosan megfigyelhetõ a bolygók és a napok keletkezésénél, pusztulásánál és újraszületésénél. A Kozmosz spirálködei ennek a törvénynek hatalmas égi táblára felrajzolt ábrái.

15. A kerék, vagy körben lévõ kereszt:

A körforgás szimbóluma. Jelenti a mozgást, azt az erõt, amely a spirált elindítja. Ebbõl alakult ki a svasztika. A jobb felé irányuló mozgású svasztika építést, a bal felé irányuló pedig rombolást jelent. Ábrája az idõben és térben való fárasztó, szenvedéssel teli körforgásnak, az élet kerekének, a szanszárának. Jelenti még az örökké áradó anyagot, a végtelen ismétlõdést, a generációk sorát, a vágyakozás és ragaszkodás cölöpéhez kötözött emberi lény kétségbeesett keringését a fókusz körül.

16. A Tau:

Eredete ködbe vész. Már Egyiptom és Kaldea legrégibb emlékei között megtalálható. A vízszintes felsõ vonal az eget szimbolizálja, a függõleges középvonal az ég kapcsolatát a Földdel. A szimbólum értelme ez: "Az ég erõi a Földre érkeznek és azt megtermékenyítik". Egyiptomban a királyi halottak múmiamaszkja alá különféle talizmánok és amulettek közé faragott T betût helyeztek a papok. Ennek a jelképnek az értelme ez volt: az Út. A titkos ösvény térképéül szolgált, amely az égbõl a Földre vezet, s amelyen át a lélek magasabb régiókba juthat. Vagyis ezzel a jellel adták át az eltávozó léleknek a mennyei titkos út kulcsát. A többi talizmánnak és amulettnek az volt a célja, hogy az alvilágon átutazó lélek számára védelmet biztosítsanak az asztrálsík sötét erõivel szemben.

17. Az egyiptomi kereszt. Níluskulcs. Ankh.

A halottról és a halál misztériumáról szóló egyiptomi sírfeliratokon és dombormûveken rendszerint fellelhetõ a lélekmadár, csõrében ezzel a jellel. Az Ankh az élet szimbóluma, Izisz, a Nagy Anya jelvénye. Az õ méhébõl ömlik elõ a megnyilvánult élet fénybõl és árnyból, gyönyörbõl és kínból, mélységbõl és magasságból összegyúrt szövevénye, a látható és láthatatlan természet. A lélekmadár az életet viszi szárnyán a magasba és a kulcsot, amely a szabadulás kapuját nyitja. Az Ankh jelének alapja a Tau. A kör hozzáadása ezen a helyen vagyis a legfelsõbb égi síkon, az isteni ideát, az eszmét, a mentálsíkon a végsõ magasságot, a Harmadik Szemet jelenti. Az Ankh a kitárt karú embernek, Ádám Kadmonnak is ábrája. Az egyiptomi ábrákon Izisz bal kezében tartja a Níluskulcsot, amelynek szárával az emberiségnek mutatja az utat.

A színek jelentõsége

A szimbólumok megítélésénél mindig szerep jut a színeknek, mert szorosan összefüggnek a lényeggel. Az alapkulcsok meglehetõsen egyszerûek:

Piros: Az élet és a vér, a szellem, a vonzás, a melegség, a keletkezés, az asztrálsík színe. Árnyalatai a rózsaszínû derengéstõl a sötét mélyvörös izzásig terjednek. Ezek megfelelnek az érzelemskálának a gyöngéd, halk, tavaszias érzelmességtõl a vad, drasztikus indulatokig.

Sárga: A Nap, az értelem, az intelligencia, a magasrendû ideák, a szellemi lelkesültség meleg színe. Jelenti a szeretet kisugárzását, ezoterikus tanulmányokban a filozófia aranyát.

Zöld: Az okkult erõk és képességek színe. A gyógyításnak, mint magasabb égésnek jelképe. Világos árnyalatai a tisztult, szellemi régiók felé törõ irányzatot jelentik. Mély, mocsárzöld, feketés árnyalatai a sötét törekvéseket, a feketemágiát, az önös célokra használt okkult erõket.

Kék: Világos, levegõs árnyalata a testetlen elvontságok, az abszolút ideák, a hûvös emelkedettség, a békés és bölcs mozdulatlanság, a szenvedélytelen kontempláció színe. Haragos, mélykékbe sûrûsödõ árnyalata bezárkózást és kapcsolódásra való képtelenséget jelent.

Ibolya: A magasabb ezoterikus tudás, a beérkezettség, a szellemi szabadság jelképe, a már nem földi koordinátarendszerbe tartozó lények színe.

Barna: A föld színe, az agyagos, sûrû, teremtõ és temetõ földé, a természet szüntelenül foganó kétnemû méhének újra és újra megnyíló sírkamrájának a színe. A nagy alkimistatégely erjedésének változó színárnyalatai a szülés, az élet, a halál, a rothadás és a rothadásban megfoganó élet örök körforgását érzékeltetik.

A színek árnyalatait mindig meg kell figyelni és meg kell különböztetni.

Az asztrológiában jártasak számára a bolygók alapján a színeket így csoportosítjuk:

Piros Mars

Zöld-Világoszöld Vénusz

Kék-Világoskék Jupiter

Kékesszürke Merkur

Sárga Nap

Ezüstfehér Hold

Ibolyaszín Uránus

Fekete-Sötétbarna Szaturnusz

A szimbológia alapos elméleti tanulmányozása. után térjünk át a gyakorlati szimbológiára amely több hónapos munkát jelent. Nyissuk fel a "természet könyvét" és elõször az ABC-t betûzve kezdjük olvasgatni a tárgyak, jelenségek, kozmikus megnyilatkozások megfigyelését. Mint a gyermek, aki elsõ betûismeretei alapján olvasgatni kezdi a kirakatok, címtáblák, újságok feliratait, ugyanígy tanuljuk meg mi is kibetûzni a természet hieroglifáit: felhõk, fák, repülõ, szárazföldi, víziállatok, madarak, bogarak, hüllõk, virágok, emberek külsejét, formáját, mozgását, tendenciáját, színét, hangját..., s mindezt az erõvonalak szempontjából.

A hangok szimbológiájáról eddig nem beszéltünk, mert rájuk is ugyanaz a törvény vonatkozik, mint az erõvonalakra és a színekre. Vannak mély-, középtónusú és magas hangok. A mély hang is háromféle.

Van modulálatlan, durva, fenyegetõ mély hang, van tompa, fénytelen, fáradt mély hang és van érzelmektõl izzó, melodikus, zengõ csellóhoz hasonló mély hang. A középtónusú hang ugyanígy háromféle: primitív, agresszív, vagy monoton, unalmas vagy csengõ, kiegyensúlyozott, a középút nyugalmát árasztó, középtónusú hang. A világos magas hangok három fokozata: a rikácsolóan éles, az infantilisan vékony és az ezüstösen, könnyen szárnyaló tiszta zenei hang. Ha most a térelosztás és az erõvonalak szempontjából vizsgáljuk meg a hangot: ujjongóan felcsattanó-e, vagy panaszosan csüggeteg, akkor megkapjuk a hangok õsi univerzális kifejezési formájának kulcsát. Így érthetjük meg azután a madarak, a bogarak, az állatok mondanivalóját, a kristályok, a fémek panaszát és a légiessé munkált üveg elvont csengését.

Vizsgáljuk, figyeljük meg, hallgassuk a természetet. Tanulmányozzuk a kristályok szerkezetét és annak jelentõségét. Tanulmányozzuk a sugárállatok vázát és az abban megnyilvánuló erõelosztást. Figyeljünk meg például egy egyszerû sugaras formát:

A központból minden irányba kisugárzó vonalak egyenletes erõelosztást jelentenek és azt, hogy a középpontban erõtöbblet van. Ennek a lénynek a karaktere kitárulkozó. Más korallállatok váza támaszkodást, kívülrõl való erõelvonást, elszívást fejez ki, tehát ezeknek a lényeknek karaktere: befelé forduló.

De negatív vagy pozitív egy lény aszerint is, hogy védekezést vagy támadást fej ez-e ki. Ezek a kis állatok ugyanis várukat olyanformán építik fel, hogy az pontosan befogadja fizikai formájukat és tükrözi karakterüket.

Ezeket a millió változatú apró remekmûveket tanulmányoznunk kell, hogy megfejthessük, miféle erõ, milyen tendencia rejlik bennük. Ezek a gyakorlatok azért szükségesek mert a misztika tanítványa a természet ilyenfajta megismerésén keresztül jut el a transzcendens felismerésekhez. Az õsi idõkben, amikor még a Harmadik Szem mûködésben volt, az ember ezekrõl a teremtményekbõl és jelenségekbõl olvasta le Isten, a Kozmosz, a végtelen üzeneteit. Ezek ma is éppen úgy beszélnek, üzennek, tanítanak, megnyilatkoznak, mint akkor, csakhogy a mai ember vakon és süketen törtet a szent próféciák között a szakadék felé. A mi célunk éppen az, hogy ezt a régen elfelejtett olvasási módot: a szimbólumfejtés és térelosztás ismeretének mûvészetét életre keltsük, Harmadik Szemünket újra aktiváljuk.

Amikor már elméletben alaposan megtanultuk, majd a gyakorlatban kísérleteink középpontjába helyeztük a szimbológia elemeit, akkor a Harmadik Szem sok ezer éves sötétsége oszladozni kezd. Fények és formák suhannak át a nyiladozó Harmadik Szem látóterén, vagyis a tobozmirigy újra fokozott mûködésbe kezd. Az így kifejlõdõ képességeinkhez még egy fontos tényezõ társul, a szimbólumok szemlélése közben fellépõ érzéstartalom, vagyis az érzések útján való beleélés, amely a jelkép szemlélésével egyidõben árad el bennünk, az igazi atlantisz-egyiptomi olvasási mód. Ez a harmonikus és tökéletes kapcsolódás, amikor értelmünk analízissel, akaratunk figyelemkoncentrációval és érzelmünk teljes beleérzéssel kapcsolódik össze tárgyával, s ilyenformán nemcsak átéli, hanem eggyé is lesz lényegével.

A szimbólumok elsõ pillanatra mindig rokonszenvesek vagy ellenszenvesek aszerint, hogy tartalmukban harmonikusak vagy diszharmonikusak-e.

Nekünk elõbb hosszan és alaposan tanulmányoznunk kell a szimbólumot, hogy értelmét megfejthessük, csak azután engedhetjük át magunkat az érzéseknek. Az atlantidák elsõ pillanatra felfogták, átérezték és megértették a szimbólumot. Körülöttük a világ sugárzó, zengõ, élõ, alakuló, pazarul színes, lebilincselõen izgalmas közlési formákkal volt tele, önmagukat feltáró titkokkal kinyilatkoztatásokkal. Az Isten, a természet és az ember között fennálló egykori szoros kapcsolatnak bizonyítéka és beszédes maradványa a sokféle jóslási mód: homokból, bélbõl, hamuból, madarak röptébõl jósoltak. A háromszemû lényekben biztos tudás élt afelõl, hogy a makrokozmosz minden jelensége szoros összefüggésben áll a mikrokozmosszal. Ha azonban manapság valaki ezzel a módszerrel akarna jóslatokba bocsátkozni anélkül, hogy elõbb a Harmadik Szem látását visszaszerezné, tévedne. Az atlantidák nem a két fizikai szemmel figyelték meg ezeket a jelenségeket. A középkor nagy misztikusaiban a szívós klauzúrában folytatott tanulmányok és gyakorlatok újra életre támasztották a Harmadik Szem látását és miként az atlantidák, õk is tudtak olvasni a természet könyvében.

Az egyiptomiak, ha valami tulajdonságot szimbolikusan akartak kifejezni, azt az állatot ábrázolták, amely ezt a tulajdonságot képviselte, vagy életmódjával kifejezte. Az éjszaka misztikus baglya, a hideg csendben suhanó hal, a mérges- és mágikus kígyó, a szárnyaló madár, a riadozó, meleg vérû emlõsök, a kisebb és nagyobb ragadozók mind betöltötték természettõl kapott szerepüket e mély értelmû ábrázolásokban. De olyképpen, hogy fizikai megnyilvánulásaik mellett feltárták szellemi magvukat is, az õket éltetõ isteni erõ princípiumait.

A Harmadik Szem mûködése

Vizsgáljunk meg négy egyszerû eseményt, amely az ember elõtt oly gyakran lejátszódik és állítsuk be ezeket a Harmadik Szem látókörébe.

1. A tigris megtámadja, széttépi és felfalja a bárányt.

2. Az ifjú hevesen udvarol egy leánynak.

3. Vihar készül, a légkör nyomott, sziszegõ villámok hasítják az ég alját. Hatalmas dördüléssel zendül az ég, súlyos felhõkbõl leszakad a zápor.

4. A virág növekedése.

Elsõ eset:

A tigris megtámadja és felfalja a bárányt. A Harmadik Szem így látja ezt a tragikus színjátékot: asztráldémonok és elementálok^* tömege vesz részt a vérszomj kielégítésében és a véres lakomában. Mágikus hagyományok szerint a vér gõze az asztráldémonok tápláló légköre. Ahol vért ontanak, oda asztráldémonok érkeznek. A mentálsíkon a Harmadik Szem, az élet ellen törõ vak indulatot szemléli, amely nem tud róla, hogy a másik lényben önmagát falja fel. A Harmadik Szem a kegyetlenségnek, a rombolásnak metafizikai gyökerét látja, de következményeit is. Nem külön, hanem együttesen éli át a lejátszódó történést, az okot és okozatot, az egész folyamatot, amely a lényeket idáig jutatta és látja az ebbõl kibontakozó jövõt. A Harmadik Szem a transzcendens törvények optikájával a szétmarcangolt áldozata helyébe a támadót rögzíti, mintha az esemény olyan tükör elõtt játszódnék le, amelyben a szereplõk felcserélõdnek. Ez a tükör a Harmadik Szemnek megmutatja a karmát, a formálódó jövendõ képét.

Második eset:

Az ifjú hevesen udvarol egy lánynak és szexuális vággyal gondol rá. A fizikai síkon mindössze szerelmi felhevültség jelei láthatók, a Harmadik Szem így szemléli az esetet: az asztrálsík az életöröm és az életvágy rózsaszínû izzásában lángol. Az egymás felé közeledõ, egymásra sugárzó pozitív és negatív pólust örvénylõ elementáltömeg tolongja körül. Az elementálok a szenvedélyes izgalom forró légkörében hevítik, fokozzák egymást; kéjt, fogantatást akarnak létrehozni, hogy vérrel telt, érzõ, lüktetõ fizikai testet alkothassanak maguknak. Zúg, hullámzik, égõpirosan izzik az asztrállégkör, érzelmek, vágyakozás gyöngédség, érzéki vágy millió csápja, szála szövi át. A létbe törekvõk sóvár éhséggel örvénylenek a pont körül, amelynek mélye majd megnyílik a két pólus összecsapásának vulkánkitörésében és magába szívja õket. Ugyanekkor a mentálsíkon az anyagbaöltözés és -süllyedés komor folyamata játszódik le, az egyesülés, fogantatás, születés ellenpólusa, sötét tükörképe: az elmúlás, a halál. A párosodás felé vonzódó lények az egymásra találás pillanatát rezgik vissza végtelenül fent és lent, ugyanannak a láthatatlan erõnek engedelmeskedve, amely a még testet nem öltött lélek békéjébõl a lét fájdalmas zûrzavarába taszítja az új életet.

Harmadik eset:

Vihar készül, a levegõben feszült villamosság, a légkör nyomott, sziszegõ villámok hasítják az ég alját. Hatalmas dördüléssel zendül meg az ég, súlyos felhõkbõl szakad a zápor.

Ez egyike a természetlátás legõsibb képeinek. A fizikai síkon természeti erõk vad dühe tombol. Az asztrálsíkon természetfenntartó és egészen mélyre süllyedt elementálok elégedetlenségének feszültsége remeg. Az elemi világ alkotó lényei ilyenkor csatájukat vívják. Az elektromos kisülések, a vihar fázisai, kiegyenlítõ folyamatok. Régmúlt kultúrák papjai az elementálokat démonokként és viharistenekként ábrázolták. A mai kor hiába utalja ezeket a lényeket a primitív fantázia birodalmába, ezek élnek, létük valóság. Nem a fizikai síkon élnek, hanem az asztrálvilágban. A mentálsíkon a létbe törekvés és pusztulás erõi egymásnak feszülnek: két ellentétes törekvés csap össze. Mindketten egy semleges középpont körül örvénylenek. Ez a harc, ez az ellenállás létük alapja. Az alsóbb elemek, az elementálok lényege mindig a harc. Az ember hármas lénye is magában hordozza az elementálok harcát. Sûrûsödés csak ott jöhet létre, ahol láthatatlan erõk különféle feszültségben állnak egymással szemben. Az ellenállás örvénylést okoz, az örvénylés sebessége pedig az anyag sûrûségi fokát határozza meg. Ilyen értelemben az ellenpólusok harca mindig teremtõ folyamatot jelent.

Negyedik eset:

A virág növekedése. A fizikai síkon látszólag vegetatív jelenség. Az asztrálsíkon azonban a Harmadik Szem fény, víz és levegõ után vágyakozó gyöngéd lényt pillant meg, melynek idegrendszere más, mint az állaté és az emberé, törékenyebb, nyitottabb de a lét örömét, fájdalmát, a szaporodás gyönyörét és kínját éppen úgy érzi. A Harmadik Szem megérti és látja a növény örömének vagy bánatának megnyilvánulásait. Látja, milyen bolygó befolyása alatt áll, s hogy milyen hatása van más élõlényekre. Az ember, minthogy Harmadik Szeme ma már nem mûködik, csak a szignatúrák tana segítségével tud ilyenfajta következtetéseket levonni. A mentálsíkon a Harmadik Szem a növényben a vegetatív élet nívójára süllyedt szellemlényt látja, amely csupán érzéseiben és ösztöneiben él. Értelme nincsen, tehát képtelen a helyváltoztatásra. A növény mozgási vágyát a kúszónövények apró ujjainak görcsös kapaszkodásában láthatjuk és a fény felé és felfelé való szüntelen törekvésben amely mint egy monoton segélykiáltás, egyre ismétlõdik ritmikus hajladozásukban és terjeszkedésükben. És hogyan harcolnak, milyen szívósan igyekeznek a másik rovására élni! Hogyan fojtja meg az õserdõben a sûrû repkény a hatalmas fákat, hogyan szívják el egymás elõl a nedvességet és takarják el az életet adó napsugarakat. A túl érzékeny virágok sértõdõsek csak éjszaka nyitják ki kelyhüket. És ott vannak a pompás, lángoló színû, gyilkos virágok a trópusok dzsungeljeiben! A Harmadik Szem minden növényben a természet és Isten párbeszédét csodálja.

*

Az emberi gondolkodás történetében a nagy agykéreg kifejlõdése óta mindig a három síkon látók voltak az úttörõk. Csak a szintézisre képes emberi szellem képes meglátni rejtett összefüggéseket és összesíteni látszólag különféle irányú tényezõk végeredményét. Az összefüggések meglátására képes zseniknek van birtokában az a rejtélyes többlet, amely az anyagba süllyedt, töredékessé vált, átlagos képességû emberbõl hiányzik. Harmadik Szemünk salaktakaróján azért idõnként átderengenek az analógiák és szimbólumok villanó fényei. Gondoljunk csak azokra a sokoldalú, mûvészetekben, technikában, filozófiában ma is megcsodált nagyságokra, amilyen például Leonardo da Vinci is volt. A földi létnek e magányos, különös utasa szédítõ perspektívákat, természeti igazságokat, korszakalkotó törvényszerûségeket látott meg ott, ahol a tömeg közönyösen továbbhaladt. Nélküle és a hozzá hasonlók nélkül évezredekig maradt volna még közönyös és tudatlan a világ.

Összetett szimbólumok és szimbólumsorozatok

I. A szignatúrák tana

II. Hermetikus szimbólumok

III. Kylkhorok és Mandalák

1. A szignatúrák tana

Amikor a Harmadik Szem látása elhomályosult, s ezzel a természet erõvonalainak közvetlen felismerése lehetetlenné vált, akkor a kutatók a temérdek hátrahagyott tradíció és legendás örökség alapján más ismertetõjelek után kezdtek búvárkodni. A természettel való szoros kapcsolat megszûnt, a magasabb síkokra vezetõ ösvény eltorlaszolódott, a bukás eltörölte az õsi nyelv ismeretét, az élõképek és szimbólumok visszahúzódtak a misztériumok legbensõbb templomaiba. A tárgyaknak, dolgoknak csak egyetlen, fizikai értelme maradt. Az emberbõl azonban sohasem lehet kipusztítani a szellem kínzó nyugtalanságát, az anyagból kifelé vágyó elégedetlen sóvárgását, a dolgok örök igazságainak kutatását. Ez az õsi, halhatatlan vágy és kíváncsiság a dolgok lényege, eredete, jövõje és titkos természete után teremtette meg az ismertetõjelek, szignatúrák tanát. A szignatúrák valójában a Harmadik Szem legmegfelelõbb pótszerveként kezdtek mûködni, s a dolgok külsõ formáját szemlélve tapogatózva következtettek a magasabb síkok jelenlétére.

Az atlantiszi kultúrák pusztulása után a titok utolsó letéteményesei, az egyiptomi papok hozzáláttak a régi, most már titkossá vált tudás helyreállításához. Nagy segítségükre voltak ebben a szájhagyományok, melyek a fõpapi családokban apáról fiúra szálltak. Ezek a hagyományok és az épségben maradt kõtáblák olyan külsõ jeleket soroltak fel, melyek segítségével a dolgok belsõ lényegére lehetett következtetni, és törvényszerûségeit megállapítani. A háromszemû õsök jelei felhasználható anyagot tartalmaztak a fizikai és asztrálsíkra vonatkozóan. A transzcendentális vaksággal megvert ember számára ezek a hagyományok nem jelentettek többet, mint a fizikailag vaknak született számára a naplemente színpompájának gyenge szavakkal való ecsetelése. Ezeket a jeleket mindenkor belsõ, transzcendens szemmel kell megfigyelni, megérteni, átélni és értelmezni. Természetes, hogy az ilyen szerv hiányában értelmezésük nem egészen helytálló, és találó, mint ahogyan a vak tapogató keze sem találj a meg mindig biztosan a keresett tárgyat, még kevésbé érzékeli a tárgy színét. Késõbb ezek a finom, elvontan könnyû, felhõszerû és szüntelen alakulásban lévõ szimbólumok sem menekülhettek meg az emberi agyvelõ szabályozó, betûhöz ragaszkodó, osztályozó munkájától. Így sokszor elillant belõlük igazi életük finomsága, lényege és igazsága, mint holttestbõl a lélek. Ezért kell hangsúlyoznunk tehát, hogy ilyen jelek felsorolása, értelmezése, az általunk leírt jel-ABC csak akkor válik igazi értékké, ha Harmadik Szemünket bizonyos mértékig életre keltjük, s annak analitikus látásával vizsgáljuk, értjük és értékeljük õket.

Ahogy a transzcendens látótér egyre jobban összezsugorodott, az ember kapaszkodó, szomjas ismeretvágya a csillagászati fogalmakhoz nyúlt; így remélve, hogy széthulló és feledésbe süllyedõ tudásának töredékeit módszeresen összegyûjtheti és szerves egészbe gyúrhatja. Így született meg - a szignatúrák tana mellett - különállóan az asztrológiai szignatúrák tana. Az asztrológiai szignatúrák tanának fõként az okkult botanikában és a mágiában van alkalmazási lehetõsége. A misztika tanítványának a természet megismerése és kutatása során szoros kapcsolata támad majd a növényekkel is, nem felesleges tehát, ha az asztrológiai szignatúrákat is megismeri. A növényekre vonatkozó asztrológiai szignatúrák megkülönböztetik a gyûjtés idejét, az érés folyamatát és tempóját, a külsõ formát, az illatot, az ízt és a lelõhelyet. Ezeknek a szempontoknak figyelembevételével az alábbi asztrológiai szignatúratáblázatra hívjuk fel a misztika tanítványainak figyelmét:

ASZTROLÓGIAI SZIGNATÚRÁK TÁBLÁZATA I.
BOLYGÓ:	NAP	HOLD	MERKUR	VÉNUSZ	MARS
LELÕHELY:	napos völgyek, síkságok	források, partok, hegyek, mezõk, erdõk.	vízben bõ völgyek, mocsarak.	magaslatok, termõföldek, kertek.	egészségtelen, sötét, véres helyek, csatatér, vérpad.
KÜLSÕ FORMA:	színes, impozáns, büszke	idegenszerû, misztikus, bizarr.	görbe, kicsi, furcsa.	színes, nevetõ, szép.	tüskés, szúrós
ILLAT:	aromatikus, balzsamos	gyenge, elmosódó.	gyengén aromatikus.	kábító, édes	éles, átható.
ÍZ:	savanykás, édes, erõteljes.	ízetlen, vagy édeskés.	gyengén savanykás.	kellemes, ízének illata van	csípõs, keserû.
ÉRÉS-FOLYAMAT:	gyors.	váltakozó, inkább gyors.	gyors.	élénk	változó.
GYÛJTÉS IDEJE:	nappal.	éjszaka	bármikor.	éjszaka	éjszaka

---

ASZTROLÓGIAI SZIGNATÚRÁK TÁBLÁZATA II.
BOLYGÓ:	JUPITER	SZATURNUSZ	URANUSZ	NEPTUN
LELÕHELY:	szép, dús vidék, vizekben gazdag táj.	magányos helyek, temetõk, partok, mezõk.	vulkánikus vidék.	mocsarak partja, magányos tengeri sziget.
KÜLSÕ FORMA:	tekintélyes, vaskos, dús	hosszú, merev, szomorú, melankolikus.	nem ismeretes.	nem ismeretes.
ILLAT:	kellemes, jótékony.	kábító, bûzlõ, orrfacsaró.	"	"
ÍZ:	édes, jó.	fanyar, gyakran mérges.	"	"
ÉRÉS-FOLYAMAT:	buja.	lassú.	"	"
GYÛJTÉS IDEJE:	nappal.	nappal.	nappal.	éjszaka

E szignatúratáblázat segítségével felismerhetjük a növényt lelõhelyérõl, érési folyamatáról, külsõ formájáról, illatáról és ízérõl, hogy milyen bolygó befolyása alatt áll, milyen erõk éltetik és hatnak általa, végül, hogy miféle gyógyerõt vagy mérget tartalmaz.

II. Hermetikus szimbólumok

A hermetikus szimbólumok már komplikált, mesterséges jellegûek. Az egyiptomi papok kõtáblákon és papiruszokon a hermetikus filozófia és alkímia tanait rejtették el. Jelentõségük csak akkor terjed ki a legmagasabb, a harmadik síkra, ha a papiruszon vagy kõtáblán a három sík már ismertetett jele: is fellelhetõ. Az egyiptomi hermetika alkimisztikus írásai közül ma már csak egyedül Hermész Triszmegisztosz apokrif könyvei állnak rendelkezésünkre; ezek nagy része pedig csak a két alsó síkra vonatkozik. Rendkívül értékes, mély és tartalmas írásokat hagytak hátra a korai rózsakeresztesek, a középkori alkimista adeptusok és Paracelzusz is. Ezeknek a munkáknak már újra három, sõt gyakran hat értelmük van. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a hermetikus szimbólumsorozatokat nem lehet pusztán az erõvonalak törvénye segítségével megfejteni. Külön hermetikus szótár szükséges megfejtésükhöz.

Ezek az írások a mikro- és makrokozmoszban háromszorosan végrehajtandó mûveletekre tartalmaznak utasításokat, s ezen kívül a három sík filozófiai kulcsait is magukban rejtik. Az adeptus elõször saját testében, azután a kémiai anyagban, végül a legmagasabb ideák világában hajtja végre a hármas mûveletet. A harmadik síkon ez nem kevesebbõl áll, mint hogy lejátssza magában a teremtés misztériumát. Az alkímiai nagy mû, az "Opus Magnum" tehát a teremtés megfelelõje. A hatalmas folyamatot klauzúrában, az alkimista mûhely zártságában kell végrehajtani. Mély értelme van annak is, hogy az adeptus a tüzet egy pillanatra sem engedheti kialudni, már csak azért sem távozhatik el a mûhelybõl. A sok eredménytelen operáció egyik oka éppen az hogy a tûz kívül vagy belül elaludt. A természethez hasonlóan állandóan hõt sugárzó kemence rejti magában a retortát, s ebben, mint az anyaméhben pihen a magzat, az élõ anyag. Ezt, mint az anya vére és nedvei az embriót, állandó áramlással táplálják a feléje sugárzó teremtõ erõk. Az adeptus, aki a hermetikus szimbólumok segítségével három síkon hajtja végre a transzmutációt a teremtés elveszett kulcsainak birtokába jut.

III. Kylkhorok és Mandalák

Szimbólumok - mítoszok, szentek, történelmi alakok életre keltése.

Mint az alkimistáknál, úgy a keleti misztikusoknál is vannak mágikus írások, melyek a teremtés folyamatának megértésére és átélésére bizonyos szimbolikus lények teremtését tanítják. Ez a misztérium megismétlése a nagy teremtésnek. Ellentétben a nemzés, fogantatás vak kiszolgáltatottságával, a szellem tudatos és szeplõtlen fogantatása, az ideáé, mely a szellemi elv és akarat segítségével karmát teremt, anyagot sûrít maga köré. Ezt az operációt a keleti misztikusok nem kivetítéssel, transzmutációval hajtják végre, hanem a gondolaterõkkel, bizonyos támpontok, diagramok: istenfestmények, démonfigurák seg

Oldal: Misztikus Út folyt.
Egy Boszorkány Naplójából. - © 2008 - 2024 - bibirboszi.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat